Mexikói avokádó és mit lehet vele tenni

Az avokádó (Persea americana) gyümölcsét nem hagyományos módon, az otthoni konyhán vagy az éttermen kívül is be lehet mutatni. Én több mint harminc évvel ezelőtt, az első ottani botanikai expedíció során Mexikóban tettem ezt meg.

A perzselő hőség Közép-Mexikó sziklás terepén, amely még mélyen délután is közel 40 °C-ot ért el az árnyékban, korán felhajtott minket, hogy megkeressük a szállodát, amelyről tudtuk, hogy a közeli Aramberában kell lennie. Megtaláltuk - a Hotel Maria Luisa egy kisváros közepén lévő tér szélén állt, és azonnal arra hívott, hogy kihasználjuk mindazt, amit kínál, beleértve egy úszómedencét, amelynek vize a környező mészkőhegyek mélyéről ömlött. A medencébe ugrás sokkoló volt - a víz nem volt több 15-16 °C-nál. Csak folyamatos mozgásban lehetett benne maradni, hogy az ember felépítse azt a fajta meleget, amit hirtelen hiányolt. Úszás közben, amikor a fejem éppen a felszín alatt volt, hirtelen egy ütést éreztem a fejemen, amitől azonnal a felszínre kerültem. Viccelődő kollégáimra gyanakodtam a váratlan ütés miatt, de ők együttműködően, szépen otthonosan, a medence szemközti sarkában dideregtek. Mellettem azonban, még egy hínárdarabkával együtt, egy szokatlan, körte alakú gyümölcs lebegett. Csak ekkor vettem észre, hogy egy, a szokásos diófánknál nagyobb fa tornyosul a medence jó része fölé - 14-15 méter körüli koronaátmérőjével több mint 20 méter magas volt. A gyümölcs bizonyára onnan származott. Kiszálltam a vízből, és elkezdtem körülnézni a legalsó ágak között. Eltartott egy darabig, mire felfedeztem a "betolakodó" fiatalabb testvéreit - a levelek között több száz apró mogyorószerű gyümölcsöt, nagyobb szilvaszerű termést, illetve teljesen kifejlett termést lehetett látni, amit a szálloda tulajdonosa egy függőágyban (hammock) heverészve, talán örökös szieszta közben, aguacate-nak nevezett. A spanyol-szlovák szótár aztán tisztázta a kérdést: avokádó.

Aznap este egy helyi étteremben, amely egyben nemzetközi telefonközpont és fogorvosi rendelő is volt..., mindennel együtt, először kóstoltuk meg ezt a gyümölcsöt. A szálloda egyik gyermeke, egy vékony, mélyen kiskorú lány az egekig magasztalta a tulajdonságait - vitaminbomba, egészség a legkoncentráltabb formában, természetes orvos... Amikor megtudta, hogy nem tartozunk az egészséges táplálkozás hívei közé, lemondott a Barnum-reklámról, és inkább hozott nekünk ízletes helyi sört 2,5 dcl-es üvegekben. Végül felhagyott ezzel a fárasztó nyaggatással, és a még kisebb testvérével együtt talicskán hozta nekünk az esti adagot a nélkülözhetetlen folyadékból (mi magunk rendeltük a kiszáradás ellen).

Miután visszatértem Mexikóból, felfedeztem az avokádót a boltjainkban. Nem volt ugyanolyan, mint Mexikóban, de jó volt. A vadon érleltnek majdnem barnás-fekete volt a héja színe, nem volt nagy (kb. 3-4 darab egy kilóra), könnyen hámozható, mogyoró és vaj keverékének illata volt, szép halvány sárgászöldtől az üde zöldig terjedő hússzínnel és olyan nehezen leírható ízzel, ami a jó ételek ismerőit kuncogásra késztette, és malváriát emlegetett.

Az itt vásárolt avokádót nemcsak Mexikóból vagy Chiléből (ahol ugyanolyan jó), hanem Izraelből, Peruból és Brazíliából is importálták és importálják. Ott más fajtákat termesztenek, nagyobbakat, ellenállóbbakat a szállítással szemben, olyanokat, amelyek amúgy is képesek megérni, még akkor is, ha teljesen éretlenül szedik le őket. Az avokádó az idei utazás során, a raktárakban és végül a boltokban érik meg, gyakran még otthon is a vásárlás után. Hogyan válasszuk ki a legjobb avokádót a boltban találhatóak közül? Válasszon fényes, barnás színű, dudoros/ráncos héjú, mechanikai sérülések nélküli, kissé száras gyümölcsöt. A kiválasztott gyümölcsöt óvatosan nyomkodja meg az ujjaival, és ha kicsit fellazul, akkor van esélye az érésre - a héj alatt szinte folyékony vagy kőszerű avokádó csak egy dologra jó: kidobásra. Mielőtt tehát fogyasztani terveznéd, hagyj otthon 4-7 nap tartalékot az érésre a hűtőben, a hűtő legmelegebb részén, fent az ajtóban (vagy hagyd újságpapírba csomagolva valahol a lakásban, hogy ne sütjön rá a nap). A jól beérett avokádó, amelyet főleg nyersen fogyasztunk, vajas állagú, és A-provitamint, B1-, B2-, PP-, C-vitamint, tokoferolt, piridoxint, biotint, folsavat, kalciferolt, pantoténsavat, fehérjét (1,7%), zsírt (15,9%), keményítőt (6,6%) és rostot (1,4%) tartalmaz.

Mit lehet belőle otthon készíteni? A legegyszerűbb receptek a legfinomabbak.

Avokádó kenhető

Fogjon a kezébe egy 200-300 grammos gyümölcsöt, és vágja el hosszában a szárától (a középen lévő nagy mag nem teszi lehetővé a teljes vágást). Ezután mindkét kezével fogja meg a felszeletelt gyümölcsöt, és egyik kezével fordítsa balra, a másikkal pedig jobbra. A feleket elválasztjuk egymástól, az egyikben egy magot hagyva, amelyet úgy távolítunk el, hogy egy éles kést kb. 1 cm mélyen a magba szúrunk és belemártjuk. Ezután egy kanál segítségével kanalazzuk ki az avokádó belsejét egészen a kemény héjáig - ahol a legízletesebb -, és tegyük egy mélyebb porcelán- vagy rozsdamentes acél tálba. Enyhén szórja meg sóval, villával pépesítse, és forgassa össze. Kenje sötét teljes kiőrlésű kenyérre.

Teríték ínyenceknek

Az avokádópépet szórja meg sóval, fehér őrölt borssal és egy zúzott fokhagymagerezddel, keverje össze, és kenje száraz pirított pirítósra vagy pirított kenyérre. Egyik esetben se fukarkodjon a kenéssel. Ízlés szerint teával öblítsük le, de a sört sem szabad kidobni. Ha a gyümölcsöt nem egy ültetett étkezésnél fogyasztjuk, hogy a kenhető gyümölcs ne feketedjen meg, tegyük vissza az egész magot, ami megbízhatóan megvédi a romlástól.

Avokádó mint dekoratív köret

Próbálja meg óvatosan meghámozni a felszeletelt avokádóféléket. Ezután a feleket vágott felükkel lefelé helyezzük egy vágódeszkára (lehetőleg műanyagra...), és hosszában vágjuk kb. 0,5 cm vastag csíkokra. Ezeket legyező alakban terítse a szeletelt grillcsirke mellé a köretet - fél fej jól lehűtött jégsalátát, amelynek ropogósnak kell lennie. Egy avokádó 3-4 személyre elegendő. Ha azonban idővel rákapunk az ízére, még egynek sem lesz elég.

Guacamole (hogyan készítem)

1 nagyobb (vagy 2 kisebb - olyan jól érett, mint a Tesco) avokádó, 1 nagyobb paradicsom, 1 kb. 5-6 cm átmérőjű hagyma, chilipehely, só, citrom, petrezselyem (vagy koriander).

Kaparjuk az avokádót egy tálba, villával pépesítsük, elég durván (nem pépesítjük), adjunk hozzá sót, chilipelyhet (nem chiliport), az halott ízű - őröljük meg a szárított chilit darálóban, vagy törjük össze mozsárban a lehető legfinomabbra), finomra vágott petrezselyemzöldet (aki szereti a koriander ízét, az használja azt, az teljesen más ízű, akkor...). A paradicsomot félbevágjuk, kimagozzuk, és az egész külső részét kis kockákra vágjuk, kb. 5×5 mm-esre, de ha kicsit nagyobbak, nem baj. Keverjük bele az avokádóba. A hagymát finomra, de tényleg finomra, 2×2 mm-es kockákra vágjuk, és szintén az avokádós keverékhez keverjük. Kóstold meg, és ha szükséges, sózd meg még egy kicsit - az avokádó bírja a több sót, anélkül nem ugyanaz. Én személy szerint több chilipelyhet szórok a tetejére, valószínűleg úgy, ahogy télen az útépítők sót szórnak a fagyott utakra. Végül, az ízvilág változatossága érdekében, de csak alkalmanként, néhány csepp frissen facsart citrom- vagy lime-levet adok hozzá.

Az elején írtam, hogy az avokádóval sokféleképpen találkozhatunk. A kulinárisakon kívül valószínűleg már ismered az avokádóolajat - szappanokban, samponokban és kozmetikumokban rejtőzik, mert könnyen felszívódik, és hatása azonnali. A mexikóiak azonban az avokádó még egy tulajdonságát nem kényeztetik el - a magjából préselt olajat ott a vérhas egyik leghatékonyabb gyógymódjának tartják. Nekünk azonban elég lehet, hogy a tányéron is jót tesz!

PhDr. Igor Dráb