A tűz és jég földje: Izland

Izland két arcát láttam

Nem hozhatod haza egy másik világ egy darabját, nem érezheted magad otthon ugyanúgy, ahogyan közvetlen kapcsolatban vagy azzal a hellyel, ahol most vagy, és amit éppen érzékelsz, nem érzékelheted magad otthon egyedül ugyanúgy, ahogyan a történetedet alkotó konkrét emberekkel érzékeled, de mindezt csendben a szívedben, mély emlékekben és a határtalan lehetőségekben, amelyek után bármikor nyúlhatsz, amikor csak akarsz.

Az formál minket, ahol most vagyunk, azt érezzük, amit most látunk, és az emberek, akikkel most együtt vagyunk, befolyásolnak minket.

Izland földje tele van mondákkal. A szél és az óceán hullámai által sújtott szárazföldi enklávé, amelyet nem az ember ural, hanem a természet diktálja az arcát és a tájékozódását. A viking korszak szigete, amely két fokkal délre fekszik a sarkkörtől. Földrajzi jelenség. Egy gyönyörű, dinamikus, drámai, néha szürreális Izland.

A Föld annyira szerelmes belém. A föld kétszeresen megajándékozott, a föld kétszeresen tanított. Meglátogattam Izlandot a a legintenzívebb nyár a legszélesebb színpalettáját érzékelve, és Izlandot a legszélesebb színpalettáján látogattam meg. a legintenzívebb tél érzékelve annak szigorú, csendes kéttónusúságát. És Izland, a maga nagylelkű szépségével megtanított arra, hogy egy lélegzetvételnyi idő alatt összeolvadjak vele, akárhogy is legyen. Arról az állapotról beszélek, amikor a szépség látványa és érzése először összeszorítja a mellkast, lassan leszűkíti a szóválasztást, míg végül teljesen kimossa a szájból, és a kommunikáció csak csendben, alázatban, tudatosságban folyik tovább. Minden, ami maradék és felesleges, kiszűrődik. Az izlandi természet képes megnyitni a szívet, bezárni a szájat, összpontosítani a figyelmet... amíg csak az igazság marad...

Izland egyik legfenségesebb jelensége a hétszázezer éves Snæfellsjökull vulkán, amely 1864 óta irodalmi szempontból is híres, mivel Jules Verne az "Utazás a Föld középpontjába" című művében a Föld középpontjába vezető bejáratként használta. Így én is hagyom magam elragadtatni, és belépek a vulkán kráterén keresztül, hogy megírjam Izland varázslatos, szikár világának személyes történetét. 

Ahogyan az orvosnak egy betegség teljes lefolyását kell vizsgálnia, nem csak annak utolsó szakaszának megnyilvánulásait, úgy Izland geológiáját és népének életét is az évmilliók lenyomatainak hosszú történelmén keresztül kell vizsgálni, mert az még mindig rendkívüli vonásokat és nyomokat hagy az izlandiak és általában Izland arcán. 

Földtani szempontból Izland két tektonikus lemez, az észak-amerikai és az eurázsiai lemez szétválásával alakult ki. Európa részének tekintik, és a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán veszi körül.

Izland felfedezője Thorvald Asvaldsson volt - Erik Thorvaldsson, a Vörös Erik néven ismert híres viking tengerész apja. Thorvald apját gyilkosság vétke miatt száműzték Norvégiából, A fia, Erik akkoriban körülbelül tízéves volt, ezért Norvégiától nyugatra hajózott, amíg családjával szárazföldet nem ért. Izlandi. Az Izland északnyugati részén fekvő Hornstrandirban telepedett le. Erik később felfedezte és felfedezőútjai során felfedezte Grönland déli partvidékét. Vörös Erik fia a norvég viking Leif Eriksson volt, aki az izlandi monda szerint az első európai volt, aki Észak-Amerika földjére lépett, jóval azelőtt, hogy Kolumbusz Kristóf mintegy ötszáz évvel később felfedezte volna azt. Leif ezután gyarmatosította Izlandot és Grönlandot is.

Tengerjáró történelem, rokonság a tengerrel, erős, rettenthetetlen, felfegyverzett, tetovált vikingek kora, új területek felfedezése, gyarmatosított nép, világos vagy sötét manók, koboldok, trollok, akik napnyugta után bújnak elő rejtekhelyeikről, valamint a hegygerincek lenyűgöző geológiai története, a fjordok, gleccserfoltok, vad folyók, rohanó vízesések, szunnyadó vagy aktív vulkánok, áthatolhatatlan köd, halálos láva és hamu, geotermikus források, lenyűgöző növény- és állatvilág, mindez egyetlen hatalmas szimbiózis az izlandi élet jelenlegi megnyilvánulásaiból.

Amikor először jártam Izlandon, egy nagyszerű utazási iroda szervezésében és égisze alatt egy kis baráti társaságban tettem városnéző kirándulást. Egyik tagja, mint idegenvezetőnk, hamar a vidám társaság tömör részévé vált, és együtt valóban gyönyörű napokat éltünk át az izlandi természet és annak legjellegzetesebb csodáinak felfedezésében. Szervezetten, közösen, tervezetten, a legjobb időjárás, idő, közlekedési eszköz, szállás, szálláshely szerint, minden kockázatot, bonyodalmat minimalizálva, a legjobb kényelemben, amit az országban el lehetett érni. Nyáron Az izlandi tündérmese annyi színt és illatot varázsolt elénk a föld, a víz, a levegő, az ég, a nap, a varázslatos sziget panorámája, hogy nehéz volt mindent elhinni, magunkba szívni és a csodálatos élmények képzeletbeli "fiókjába" tenni. Hiszen a hegyek hatalmas, szétterülő, néma, zöldes-barna háta, a bennük húzódó barázdák, a Szivárvány- és Varázshegység masszív, vulkáni tevékenység nyomaival festett hegyi domborzatai, a vulkánok kráterei, a Vatnajokull gleccser kiöntése, a Jókulsarlon gleccserlagúna, a Hvítá folyó ragadozó Gullfoss vízesése, kiszámíthatatlan folyók, a Strokkur forró gejzír, geotermikus fürdőzés, a Kék lagúna varázsa, bálnalesés Husavikban, a kulturális látnivalók az előtérben a felejthetetlenül szép Hallgrímskirkja templommal és a napfényben csillogó Harpa építészeti ékszerével. a fővárosban, Reykjavikban, a hagyományos füves házak, a lovak, a tehenek, a lila csillagfürtvirágok, mindez valóban mélyen bevágott emléket jelent.

De Izlandot látni télen januárbanszembenézni a sötétséggel, a hideggel, a hóviharokkal és az óceán tomboló hullámaival, egyedül, szervezetlenül és terv nélkül utazni, rugalmasan reagálni az előre nem látott és ismeretlen dolgokra, egyenesen az izlandi őslakosok arcába nézni, az otthonukban, hallgatni emberi megnyilvánulásaikat, viselkedésüket, tetteiket, szervezetlenül időt szánni a szünetekre, ez rendkívüli élményt jelent. Ez az, ami évekkel később izlandi elmélkedésem minden darabkáját egy gyönyörű egésszé rakta össze, amit életem végéig a szívemben fogok hordozni. És amire támaszkodni fogok, hogy átsegítsen az élet gyengébb pillanatain.

Izland télen bizonyára nem a nevének köszönheti, hogy itt van. A jeges, tompa, fagyos szépség tiszteletet és alázatot ébreszt az emberi lélekben, és ráébreszt az emberi kicsinyességre és az ember természethez méltatlan viselkedésére. És mindezek felett, a tiszta égbolt egyedülálló finomságában kúszik és hullámzik a sarki fény... 

Második izlandi utam a kis Dominka iránti szeretetből történt, aki akkor már majdnem egy éve ebben az országban élte az életét. A szülői látogatás azonban csodálatos élmények napi folyamává fejlődött, nemcsak az értékes közös pillanatok, hanem az új utazási ismeretek áradatává is. Az izlandi földről, az izlandi szokásokról, az izlandi emberekről, és arról a munkáról, amit az izlandi emberek a lányomhoz hasonló ideiglenes önkéntes bevándorlók munkájának segítségével végeznek. Vagyis, hogy megismerjük az önkéntesek világa Mindazzal együtt, amit ez magában foglal, a lányom világa volt a legfőbb prioritásom. Hogy közelebb kerüljek hozzá, hogy a lehető legjobban megértsem őt, hogy megértsem az indítékait, a döntéseit, a véleményét, és hogy biztonságban hagyjam a szabad akaratát.

SEEDS Izland A nonprofit önkéntes szervezet amelynek feladata a kultúrák közötti megértés, a környezettudatosság és a környezetvédelem előmozdítása izlandi szociális, kulturális és környezetvédelmi projektek révén. 

Mindazért, amit az otthonomtól távol élő önkéntesek tevékenységével és életével kapcsolatban közvetve megismerhettem, őszintén hálás vagyok, és őszinte csodálattal adózom mindazoknak, akik tisztelettel és érettséggel orientálják életüket ebbe az irányba. Mert az önkéntes munka nem csak magáról a munkáról szól, hanem egy olyan életmód, amely nemcsak önmagát, hanem az egész bolygó létét figyelembe veszi. És ezt a maga aktualitásaiban, majd lehetőségeiben. Az önkéntes mentalitása sajátos, és az ember értékes tulajdonságai könnyen felismerhetők benne. Az önkéntesség egyfajta hasonló gondolkodású embereket hoz össze a világ minden tájáról, és ezen a képen keresztül megfigyelhető a multikulturalizmus a szó valódi értelmében. Őszinte figyelemre méltó erőfeszítés és törekvés arra, hogy a világot lazán és aprólékosan integráljuk egyetlen egésszé, ami egyszerre globalizál, ugyanakkor teret enged a saját személyes kultúránknak és szokásainknak. 

Izlandot tehát szintén "színezi" egy ilyen környezeti árnyalat. Lakói ugyanis az egész világnak tökéletes képet adnak arról, hogyan kell a természet iránt a valódi felelősségvállalás legmagasabb frekvenciáján élni és viselkedni a természettel szemben, és egyúttal bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy minden országnak van egy olyan ökológiai emlékezete, amely nem felejt. És azt a képet is megmutatják, hogy a negatív emberi ego csak pusztán pusztító csapda az ember számára.

És most térjünk vissza magához Izlandhoz és annak különleges, egyedi varázsához.

Izlandon mintegy 340 ezer ember él, kétharmaduk a fővárosban, Reykjavíkban, a többi terület az ország területi felépítéséből adódóan értelemszerűen egyáltalán nem lakott, vagy csak kisebb közösségek, főként földművesek lakják. Az emberek könnyen megfigyelhetőek, nyugodtak, barátságosak, segítőkészek, rendkívül összetartóak, biztonságérzettel és kölcsönös bizalommal. Van humorérzékük, semmit sem vesznek túl komolyan vagy melodramatikusan. Mintha az országuk formája előre meghatározná életmódjuk modelljét. Egy sziget, és így nincs mód arra, hogy elhagyják, és nincs mód arra, hogy eljöjjenek. Csak maradni és túlélni békében és biztonságban. A naptári év téli szakasza, a nagy nappali fényhiánnyal, még erősebben hívogatja őket. A drasztikus időjárás, a hideg, a hideg, az erős szél és a hó sok tevékenységben korlátozza őket, és talán éppen ezért ők a legirodalmibb emberek. Az izlandiak imádják a könyveket, és állítólag minden ötödik izlandi saját maga jelentetett meg egyet. A háború idejéből, amikor a sziget ellátása korlátozott volt, még ma is tartják azt a hagyományt, hogy karácsonyra mindenkinek könyvet kell kapnia. Ha Izlandon minden bolt zárva van, jó eséllyel egy könyvesbolt lesz az, amelyik felajánlja a szabad helyeit. Az izlandiak a mai napig megőrizték a vikingek néhány jellegzetességét. A hangsúlyos testtetoválások mind a férfiaknál, mind a nőknél és a hosszú szakállak a normálisak. Az izlandiak egy lakható világ peremén élnek, ahol az év több hónapjában elnyeli őket a sötétség, mégis ők a legoptimistább emberek a világon.... Nem teljesen világos, hogy a halhús, a halolaj, a friss levegő vagy a nagy mennyiségű antidepresszáns fogyasztása az oka, de az biztos, hogy ez a jellemvonás jellemző az izlandiakra, és segít nekik megbirkózni a természeti katasztrófáktól kezdve a gazdasági összeomlásig számtalan sokkhatással. A traumákkal egységes nemzetként birkóznak meg, az emberek rendkívül támogatják egymást, és a fent említett optimizmus túlélési stratégiává válik. A veleszületett optimizmust egy mély filozófiájú mondat jellemzi: Betta reddast - Valahogy majd minden megoldódik. Az izlandiak rendkívül nagyra értékelik függetlenségüket, mivel nemzetként évszázadokon keresztül a norvégok és a dánok elnyomták őket. Nem abszolutizálják magukat, nem kedvelik a fogyasztói modern trendeket, személyes küldetésük az egyszerű emberi logikán alapul, hogy boldogan éljenek, alkossanak és védjenek. És az európai országok közül az egyik legmagasabb életszínvonalon élnek. Több mint 98 százalékos írástudási rátával találkoznak. Gondolom, így a gyönyörű Izland gyapjúpulóverekbe öltözött "Lopapeysa" ...

A főváros, Reykjavik csodálatos. Kiterjedt, rendezetlen, hangulatos, színes, víz alatti alagúttal. Ez a világ legészakibb fővárosa. Megérinti a tengert és az eget. Neve ködös öblöt jelent, és ezt a nevet a viking telepes Ingólfur Arnarson adta neki 874-ben, amikor utazása során meglátta a földet, ahonnan geotermikus gőzök tömegei áradtak a forrásokból és gejzírekből. Reykjavik a 20. század eleje óta őrzi a színes házak hagyományát, amikor a hullámvas könnyen hozzáférhető és olcsó építőanyaggá vált. Ez korróziónak volt kitéve, ezért védőbevonattal kellett lefesteni, amihez a lakosok kényszerűségből csak a hajók festéséből megmaradt festéket használták. Ma már természetesen könnyen hozzáférhető az anyag, a házak színválasztékából mégsem veszítettek semmit. A Hallgrímskirkja székesegyház tornyából, amely egyben a város legmagasabb épülete is, egyedülálló kilátás nyílik a Föld e mesebeli szegletére.

Izland területét kevés termékeny lávamező jellemzi, így a gazdaságot a tenger gazdagsága, elsősorban a tengeri moszat, a halászat, a szarvasmarha-, juh- és lótenyésztés, a bőr- és gyapjúfeldolgozás, valamint a geotermikus energia felhasználása uralja. 

Az izlandiaknak van egy kiváló saját joghurttermékük, a "Skyr". Rendkívül egészséges, azonban ősi érdekességtörténete határozottan felülmúlja táplálkozási dicsőségét. Amikor ugyanis az izlandi tengerészek barátkozni akartak az amerikai bennszülöttekkel, mivel kevesen voltak és hátrányban, barátságuk jeléül a legjobbat, amijük volt, házi készítésű joghurtot kínáltak. Ám az amerikai lakosság bélflórája más volt, mint az izlandiaké, ezért a gyomorpanaszok után az amerikai bennszülöttek azt hitték, hogy meg akarják mérgezni őket. Az összecsapás vérrel végződött, így a vikingek visszatértek Izlandra és Grönlandra, és soha többé nem barátkoztak az amerikaiakkal.

Egy másik történelmi érdekesség ez. Mivel a tél a legkegyetlenebb évszak Izlandon, ahol korlátozottak az élelmezési lehetőségek, az izlandiaknak az volt a kiváltságuk, hogy hagyják éhen halni a legkisebb gyermeküket. Az izlandiakról a mai napig köztudott, hogy bármit megesznek a túlélés érdekében. Minden állatot megesznek, a legdrágább csemege a jellegzetes puffin madár szívét vagy a három hónapig a földbe temetett cápa sózott húsát.

Izlandon nincsenek jegesmedvék, de hat-hétévente egyszer egy Grönlandról érkező jegesmedve érkezik az izlandi szárazföldre. Mivel halálra éhezve érkezik, agresszív és veszélyes, ezért a jegesmedvék leölésének tilalma ellenére Izlandon engedélyezik a selejtezését.

Izlandon azonban sem a teknősök, sem a kígyók szaporítása nem megengedett; szaporodásuk végzetesen megzavarná az egész vegetációs láncot. Mint ahogyan a lila csillagfürtvirág is, amely egyelőre Izlandra jellemző. Ennek a növénynek néhány magját szándékosan hozták a szigetre Alaszkából egy gyufásdobozban, hogy gyökereivel felvegye a harcot a talajerózió ellen. A növény azonban rendkívül invazívnak bizonyult, elszaporodott, és a lila szín ma már szinte minden felvételt és látványt ural Izland nyári tájáról. A helyiek radikálisan küzdenek ellene, és erőfeszítéseik célja a kiirtása.

Az izlandi táj jellegzetes állatszínét a mindenütt jelenlévő, hosszú sörényű, legelésző lovak vagy a hátukon nyeregben ülő lovasok, a juhok - amelyekből kétszer annyi van Izlandon, mint emberből - és a boldog tehenek festik. A sarki róka is él az országban. Ez mindenképpen azzal nyűgöz le, hogy kisebb, mint amire számítanánk, és azzal is, hogy gyönyörű sarkvidéki hófehér bundája csak télen bújik elő. Ez nyáron barnára változik. Különösen az izlandi fecskék érdemelnek csodálatra méltó elismerést. Télire egészen Dél-Afrikáig vonulnak, és harmincéves életük alatt körülbelül olyan messzire repülnek, mintha háromszor repültek volna a Holdra és vissza.

Az izlandiak hihetetlen odaadással mentik a beteg és gyenge állatokat egy állatfarmon, ahová a lakosok a sziget minden tájáról hozzák őket. 

Izlandhoz számos forró forrás kapcsolódik. geotermikus víz. A benne való fürdés jótékony hatással van az emberre, és a helyiek a látogatást társadalmi és szociális életük jellegzetes megnyilvánulásává emelték.

És még sok-sok és még sok-sok és még sok-sok és még sok-sok és még sok-sok és még sok-sok természeti jelenség lehetne ennek az írásnak a tartalma, ... lehetne folytatni a végtelenségig, ahogy az egész izlandi természet is végtelenül fejlődik és naponta bűvöli magát. És bizonyára gyönyörűen olvasható lenne, ahogyan az egész vulkanikus, viharos izlandi föld is gyönyörűen olvasható. 

Az izlandiak a mai napig megőriztek egy ősi sajátosságot. Ezt úgy hívják Vegvisir és a ködből, viharból, esőből való boldog hazatérés szimbóluma. Segítse tehát valóban az izlandiakat, hogy mindig hazatérjenek, hazatérjenek földjükre, otthonukba, hogy örökre megőrizzék ezt a drága szigetet minden szépségében és emberségében...

Takk fyrir, Ísland!

Ing. Zuzana Záhoranová

(fotók Zuzana és Dominika Záhoran archívumából)